[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Sokáig lobogjon élete fáklyája,Öröm közt végzQdjék e földön pályája:Kinek zsebjében van egy garas vagy kettQ,Hozza most közelebb, utánam lesz elsQ,Ezen tánczot járni szabadságában áll,Akinek a zsebje a pénztQl jó dobár.Nosza muzsikások ne szunnyadozzatok,Hanem szünet nélkül nótákat rántsatok.Ennek végeztével a menyasszony megcsókolja a násznagyot.Megharsan a zene, a vQfél, kiegy rostát helyezett a nagy asztal közepére, megöleli a menyasszonyt, s elkezdi vele járni amenyasszonytánczot, de alig fordul kettQt hármat, már csordul a rostába vetett pénz, ettQl iselveszik, vagy ha nem akarja, ismét pénzt vet a rostába, de amaz se rest ám, valahányszor ezdob, Q is ugyanannyiszor hajít, végre aki tovább gyQzi, az tánczol a menyasszonynyal, míg3FejkötQ.tQle egy harmadik, ettQl pedig egy negyedik s ötödik el nem veszi.A menyasszonytáncz végeztével, az asztalnál ülQ öregek összeszámítják a bekapott pénzt,egy kis részt belQle a vQfélnek adnak, egy másikat pedig a muzsikásoknak húrra, elQszólítvána barna fiúk közöl egyet, ez húz egy nótát ott az asztalnál násznagy uraiméknak, ennekvégeztével megköszöni szépen a jó akaratot, s helyére távozik; a többi megmaradt pénzt pedig- de nini! imhol jön a bánáti násznagy is az izgáncscsal egyben, kezében egy bögre, abögrében pedig most az egyszer nem víz, vagy bor, de pénz van, még pedig ugyancsakbusásan sok; ö ugyanis a menyasszony-tánczakor az izgáncscsal együtt az ajtóra állott, s egylelket sem eresztett se ki, se be, csak azt, ki a bögréjébe egy darab pénzt vetett, most azt hoztaelö, s örül, hogy a bánat nem maradt adós; ekkora násznagy fáradtságuk jutalmáulmindkettQnek tölt egy-egy pohár bort; - az ujonan hozott pénzt a többihez olvassák, s úgyadják át a menyasszonynak.Ekkor ismét elkiáltja egyik vagy másik:Húzd rá ezigány! disznót adok,Nem túrja föl az udvarod.a more nem rest, rárántja, a fiatalság bokázik; de alig tánczolnak négy-öt nótát, itt a vacsoraideje; újra hozzá fognak az evéshez, a vQfél most is kitesz magáért, hisz délebédkor aztmondta, hogy:Mikor bor áztatja meg száradt torkomat:Nem minden szeméten találni páromat,már ekkorra pedig jócskán behörpentett a venyige levébQl.Vacsora végeztével amenyasszonyt kísérQ kállátósok még tánczolnak egy nótát, avval kászolódnak haza felé, azegész vendégsereg muzsikaszóval kíséri ki Qket, s úgy bocsátják el.A kállátósok elmeneteleután, a vendégek közöl az öregebbek szintén nyugalomra térnek; a fiatalság pedig kétszereskedvvel fog a tánczhoz, úgy megforgatja azokat a fiatal menyecskéket, eladó leányokat, hogymég! járják a csárdást egyre kivilágos kivirradtig.Hajnal felé, midQn már a legénység be kezd telni a tánczczal, hozzáfognak mindenféledévaj Sághoz; ekkor kerül rá a sor a temetkezésre, nevezetesen az izgáncs leterít egy legényt aház közepén fehér lepedQvel, ez a halott, ekkor elQveszi a tavalyi kalendáriumot, s abbólelbúcsúztatja a körül állóktól, majd felolvassa a halott testamentumát, elQadja mije volt? kinekmit hagyott? stb.van nevetés meg nevetés, de még mennyi!Ma már a lakodalom csak egy napra és az ezt követQ éjre szorítkozik; hajdan három-négynapig, sQt egy hétig is «ltartott, minden délután újra kezdték a mulatságot; az utolsó napon,ekkor már muzsikás nem volt, kását fQztek ebédre, s «gy némely torkosabb vendéget aszakácsasszonyok a kásás kanállal tuszkolták haza, ez volt a kitoló-kása.A lakodalom utáni vasárnapon, a menyasszony szülQinél tartanak egy, a lakodalomhozmindenben hasonló mulatságot, ezt nevezik ezen a vidéken kárlátónak vagy kállátónak.Koszorú 1864.második félév 19 és 20 sz.Alföldi arató ünnepek.Mikor az alföldön aratnak, nem elég hozzá a környék népe, meghivatnak erre a felföldi tótatyafiak is, kik ilyenkor az alföldet, egy kasza s nyele kíséretében beutazzák.Ezek pénzhelyett bizonyos gabonarészt kapnak, és elláttatnak az aratás egész ideje alatt étellel,leginkább szeretik a krumplit és kását, kivált ha kapnak hozzá borocskát vagy pálinkát.Délfelé már a magyar menyecskék hátukon, kezükben, vagy szamárra rakodva hozzák ki ameleg ételt, s fris kenyereket.Az aratást vezetQ mondja ki a delet, s azt úgy eltalálja, minthaóra volna elQtte.Mikor vége az aratásnak, fölosztják mi megy a gazdának, mi a munkásoké.Az utolsó nap az ünnep.KijQ a gazda, elébe mennek az aratóleányok és asszonyok, és szalmafonadékkalfölczifrázzák, (ha nem engedi, egy hordó borába kerül), melyet mezei virágokkal ésszalagokkal díszítenek, ezt bot végére helyezik, erQs legény kezébe adják, ki azt fölemeli, smaga körül gyqjtvén az aratókat kimondja, hogy az aratás végét érvén, búcsúlakomára agazdához jöjjenek.Erre megindul a nagy sereg tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval amezQföldröl bemennek a faluba az uraság házához, vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják akalászkoszorút, s jót kivannak.Erre kezdQdik a vacsora, ivás, táncz, mely néha estétQlreggelig tart.Ha a gabona jól fizetett, jódolga van az aratónak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek.Szép élet ez! aki nem látta nézze meg.Nefelejts 1862.147.42.Vas.Újs.1859.486.Áprilisba küldés.A természet ébredése latin nyelven aperire szóval fejeztetik ki, és ebbQl ered az aprilszó is.Nagy Károly német neveket adván a hónapoknak, aprilist húsvét hó -nak nevezte el,mert rendesen abban vannak a húsvéti ünnepek; miután azonban az áprilisi idQjárás nagyonváltozékony, azon embereket, akik minden pillanatban változtatják véleményöket, szinténapril embereknek hívják.Az aprilisnek legrégibb idQk óta különös sajátsága van, t.i.elsQ napján az aprilisbe-küldés - és ezen szokás oka épen az ünnepélyes nagy hétben keresendQ.Az aprilisbe-küldés által nevezetesen Jézus Krisztusnak egyik bírótól a másikhoz történt küldöztetésejeleztetik; azért van még mai nap is használatban ezen régi közmondás: Pontiustól Pilátushozküldöztetik.Azonban az aprilisbe-küldés eredete a pogány idQkre vihetQ vissza; a Keleten nagyon elvan terjedve; az ó-kor izraelitáinál, valamint a görögöknél is szokásban volt, és most egészEurópában divatba jött, úgy hogy alig van nemzet, melynél azzal - ha mindjárt különbözQalakban is - ne találkoznánk.Az angol azt mondja: an April fool s április elsQjét fools day -nak (bolondok napja)nevezi; a hollandoknak megvan az April-gek ; a francziáknál pedig a poisson dAvril. Haazt kérdjük a francziától: miért nevezi az együgyq ficzkót, kivel a bolondját járatják hal -nak(poisson),.azt mondja, hogy azért: mert ezen állat a legostobább.Azonban ezen indokolásegészen alaptalan.A tudatlan emberek la passion dAvril· szavakból csinálták a poissondAvril -t.1530-ban Augsburgban birodalmi gyqlést hirdettek, hogy a török háborúra pénzt és katonátszerezzenek, a vallási villongásnak véget vessenek, s különösen a rendkívül elhanyagoltpénzügyet rendezzék
[ Pobierz całość w formacie PDF ]