[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Kicsit nevetséges, hogy éppen Q ellenQrzi a többiekmunkáját.Nita elvörösödött e gunyoros szavak hallatán, s ajka megremegett, ámsikerült megQriznie nyugalmát. Tina számomra nélkülözhetetlen-jelentette ki, miközben székkel kínáltaaz anyósát. Az igaz, hogy Dolf kívánságára elég sok fölösleges embertalkalmaztunk, és éppen ezért megnyugtató nekem, hogy Tina ellenQrzi Qket. De hát nem is alkalmas erre a föladatra. Dehogynem, mama! Föltétlenül megbízható, becsületes, és teljes szívévelragaszkodik hozzám.Mindenben hagyatkozhatom rá, ezt el kell ismerned. Hát, végtére is ez a te dolgod.Dolf csak éppen megemlítette, hogy Tinamég elbízza magát. Lehetetlen.Tina nagyon finom érzésq teremtés.Helene asszony gúnyos, ingerült nevetésben tört ki. Finom érzésq! Nem vagy egy kicsit fellengzQs, Nita? De hát hagyjuk ezt.Dolf nincs itthon?  Nincs.Iszol egy csésze teát, mama? Nem, köszönöm.Nem is maradok sokáig, dolgom van, csak gondoltam,rátok nézek már egyszer.Remélem, jól vagy? Köszönöm, kitqnQen, mama. És még mindig duzzogsz Dolfra?  kérdezte Helene asszony gyorsoldalpillantással.Nita leült véle szemben, és komolyan a szemébe nézett. Nem duzzogok, mama.Helene asszony a rá jellemzQ különösen villódzó tekintettel nézett aszemébe. Hát akkor haragszol, vagy orrolsz rá, nevezd, ahogy tetszik.Tudod,gyermekem, a te természeted hajlik egy kissé az érzékenykedésre, és ezzelfölöslegesen megnehezíted mindkettQtök életét.Juanitát világéletében nagyon fölzaklatta az anyósa tekintete, mégissikerült megQriznie nyugalmát. Dolf talán panaszkodott rám? Panaszkodott! Micsoda kifejezés! Dehogy panaszkodott, Nita.Csakkiöntötte a szívét, s elmondta, mennyire elszomorítja, hogy olyan rideg vagyhozzá, és bqnnek tartod a legártatlanabb mulatságát is.Türelmesebbnek kénelenned, gyermekem, értsd meg, hogy Dolf fiatal még.A férfiak egyszerqenmások, mint mi, nQk, fiatal korukban ki kell tombolniuk magukat.Hisz alegnemesebb bornak is ki kell forrnia.Ne rendezz jeleneteket, ne tégyszemrehányást minden kis lazaság miatt! Okos asszony észre sem veszi azilyet, szabadságot hagy a férjének.Annál hamarabb jön meg aztán az esze.Juanita higgadtan hallgatta végig.Szelíd, sötét szemébQl most hidegeltökéltség sugárzott. Kedves mama, féreérted a helyzetet& vagy talán félrevezettek.Sosemteszek Dolfnak szemrehányásokat, és semmit nem követelek tQle, aminehezére esne.Tökéletesen szabad, azt tesz, amit akar.Én csak annyit várok eltQle, hogy Q se kényszerítsen semmi olyanra, ami a természetem ellen való.Éskérlek, ezzel zárjuk is le a témát, mivel az ügy csak mi kettQnkre tartozik.Helene asszony mélységesen meglepQdött menye nyugodt elszántságán.Afiatalasszony eddig szó nélkül alávetette magát az akaratának, sosem dacolt,nem ellenkezett.És most ez a meghökkentQen erélyes szembeszegülés! Megvolt róla gyQzQdve, hogy pár szó is elég lesz Nita  észre térítéséhez.Dolfugyanis arra kérte, billentse már helyre a felesége lelkét.Nita azonban olyanhatározottan válaszolt, hogy az anyósa nem tudott hova lenni meglepetésében.Mi lett ebbQl a szelíd, engedelmes kislányból!Helene asszony nem tudta, milyen fájdalmas tapasztalatok érlelték megNitát ilyen rövid idQ alatt.Nem tudta, hogy a sértett nQi büszkeség lázadt föl benne a megalázás és elnyomás ellen.Porig alázta a fölismerés, hogy olyanembernek fogadott örök hqséget, aki csak a pénzére vágyott, és akinek az Qszemélye legföljebb játékszert jelentett, mellyel rövid ideig elqzheti unalmát.Keményen elhatározta, hogy ez az ember többé nem alázhatja meg, s ezértfölvértezte magát büszkeséggel és hajthalatlansággal.Helene asszony, mikor kissé magához tért döbbenetébQl, perszemegpróbált még Dolf pártjára állni, s közben szuggesztív tekintetét Juanitaszemébe fúrta, mintha kényszeríteni akarná a behódolásra.Ám ennek atekintetnek nem volt többé hatalma Nita fölött, csak az iszonyodást keltette fölbenne, mely most új tápot kapott Tina elbeszélésébQl.Helene asszony hamarfölkerekedett, nem kevéssé megbántva, hisz látnia kellett, hogy nincs mársemmi befolyása a menyére.Juanita sötét, elgyötört tekintettel nézett utána. Másképp alakult volna az életem, ha ehelyett az asszony helyett Gerdédesanyja vett volna oltalmába, ahogy apám akarta is  gondolta keserqen.És a lelkében olthatatlan vágyakozás támadt a szabadság után, hogymegszabadulhasson a lelkét megsebzQ, életörömét megfojtó köteléktQl, amit aházasságával vett magára.IX.Albert Horst házanépe örömteli izgalomban égett: hosszú idQ után újraGerd Falknert várták látogatóba.Gertrud Horst áz ablak elQtt állt, s az utatleste.Mostanra tekintélyt parancsoló jelenség lett a hajdani, elegánsan karcsúfiatalasszonyból.Lotti Horst mellette térdelt egy fotelben, s Q is türelmetlenül,izgatottan nézte az üres utcát.ElbqvölQ bakfis lett belQle, bár Q maga erélyesentiltakozott volna e megjelölés hallatán.Véleménye szerint aki  majdnemtizenhét éves , az már ifjú hölgynek tekintendQ, semmiképp sem bakfisnak.Apja szívesen bosszantotta azzal, hogy nem ismerte el ezt a rangot. Jaj, mami, még mindig nem jön a kocsi! Én meghalok, ha Gerd nemérkezik meg azonnal! Mondd, mami, tényleg olyan jóképq, mint azon a képenaz újságban? Miért ne volna olyan?  mosolygott az anyja. Hát te is tudod, mamus, hogy a fényképek néha rettenetesen hízelgQek!Mint például az én legújabb képem, tudod, a kék ruhás.Aki azt nézi, mégvalami szépségnek képzel!Gertrud asszony magában azt gondolta, hogy Lotti valójában még sokkalcsinosabb, mint az említett fotográfia, és gyöngéden simított végig kislányaselymes fürtjein.Hangosan azonban csak ennyit mondott: Hát azért talán nem panaszkodhatsz, még ha nem is vagy  szépség.Defigyelj csak& igen! Jön a kocsi! Lotti fölpattant a fotelból, és az ablakhoz nyomta orrocskáját. Jönnek, Qk azok! Most száll ki papa! És ott jön Gerd! TeremtQm, mamus!Nézd, milyen snájdig, milyen izgalmas! És milyen elegáns& egyáltalán nemlátszik rajta, hogy egyenest a vadak közül jön.És milyen barna! Az arca, mint abronz& Integess, mamus! Juj, látod? Most fölnéz, meglátott minket, és máremeli is a kalapját  csivitelt izgatottan a lányka.Amint a két úriember belépett az ajtón, Lotti azonnal elébük sietett.Párpillanattal késQbb Gertrud asszony már magához ölelhette az unokaöccsét. Gerd, kedves, jó Gerdem! Az én híres Gerdem!  kiáltotta büszkén,szeretettel [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • sp2wlawowo.keep.pl