[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Újabb, köntösbe öltözött figura haladt át balról jobbra Rosemarylátóterén.- Fél tizenegy már igencsak elmúlt! Külön megkértem, hogy ez alkalommal legyenpontos.- Polly hangja volt.- Ki nem állhatom, ha hajnalig fenn kell maradni.Teljesen felborítja abelsQ egyensúlyomat.Sandy összeszedte a kártyákat, s kurta, gyors keverést követQen újra kirakta Qket.Pollyvisszafordult, leült a szófa karfájára, süteményt majszolt.Keresztbe tett, meztelen lábai kivi-lágítottak a köntös alól; a korához képest egész jól mutattak.Lábujja körmeit gondosan vörösrefestette.SzQke frizurája az asztalka fölé billent, ajka elbiggyedt, majd bágyadtan Göcögött.Sandyfelsóhajtott.- Semmi értelme, akárhonnan nézem.Bal felQl lépett be a harmadik boszorkány.- Látta valaki Andyt? Az elQbb még itt volt, most megnincs sehol.- Fél tizenegy már igencsak elmúlt - ismételte Polly.- Tudom - válaszolta Diane, s Sandy másik oldalán állapodott meg.- A fiúk már be vannak sózva.-Diane violaszín köntöst viselt, amely kétségkívül igen jól ment a szeme színéhez.Figyelte, amintSandy a kártyákkal ügyködik.- Mi az a termése kell?- Semmi - felelte Sandy.- Értelmetlen.Egy kirakós, amit még Judy adott fel nekem.- Mármint hogy Alice - javította ki Polly.- Én még mindig képtelen vagyok elhinni - keverte Sandy a lapokat.Diane odébb sétált.- A betqjátékokat kurvára tudom unni - mondta megvetQen.Rosemary elkerekedett szemmel húzódott vissza az ajtónyílásból.Sandy is horogra akadt volna?Megfordult.Andy állt elQtte.Ujját az ajkára tette.- Pszt!Rosemary levegQ után kapkodott.Fia keze az Q szájára tapadt.- Már kezdtem azt hinni - súgta -, hogy be sem cserkészel engem.- Rávigyorgott, s csókot lehelt azorrára.Andy levette ujjait Rosemary ajkáról, felemelt keze azonban továbbra is csendre intett, kacsintottegyet, azzal szélesebbre tárta az ajtót, s beszólt a szobába:- Nem haragszanak, hölgyeim? Néhány percig szükségem lenne erre a szobára.- Minek? - kérdezte Diane jobbról.- Komolyabb meditációba fognék.Rendben? ValamennyiQtöknek köszönöm.- Rajta fekete köntösvolt, ugyanolyan szabású, mint a többieké, a háton csuklya, a derékon kötél.A Sulkaféle köntösmég mindig ajándékcsomagolásban hevert valahol odalenn.Kissé cikornyás is lett volna azilyesfajta eseményekhez; ami pedig újabb ok, hogy ne adja oda neki, ennek a.sátánfattyúnak.- Mit csináltál te ott bent? - kérdezte Sandy, miközben összeszedte az asztalról a kártyalapokat.- Csizmát próbáltam.Polly.- Azt mondtad, hogy a kezdés.- Kezdjétek el nélkülem.Komolyan mondom.Menjetek.Hé, Kevin! Hangot! Szóljatok Kevinnek.Andy becsukta a távozók mögött a színpadra vezetQ ajtót, s Rosemary belépett a zöld szobába,zavartan felpillantott a mennyezetre, és saját magát látta, amint visszapillant rá.A zöld szoba önmagában is ritkaság egy színházban vagy tévéstúdióban - hát még az, ha valóbanzöld minden, de minden, erdQzöld, egy erdQzöld színházban -, ez vizuális oxymoron.Vagy valamiahhoz hasonló.Az alacsony mennyezetre illesztett tükör tovább fokozta a helyiség furcsahangulatát.Rosemary kiválasztotta az egyik széket a szófa mellett, helyet foglalt összefont karral, összezártujjakkal, lábakkal, a két fekete cipQ takarosan egymás mellett a padlószQnyegen.Andy átsétált a szobán.Menet közben szorosabbra vonta a köntöse derekán a kötélövet.A kávé- ésteapultnál állt meg, egy hatalmas, vörös kólaautomata mellett.- Kérsz kávét?Rosemary hallgatott egy darabig.- Feketén - mondta aztán -, ha kérhetném.Andy kávét töltött, majd érmét dobott az automatába, egy üdítQsdoboz puffant a mélyedésben.Az IGE fogójával ellátott bögrében szolgálta fel anyjának a kávét, kanalat és egy zacskó édesítQt ishozott; elhelyezkedett a szófa végében, Rosemaryhez közel, meghúzta a vörös doboz nyitókapcsát.Belekóstolt.Rosemary az asztalkára helyezett bögrét kavargatta, megnézte Sandy "kártyáit": háromszor ötösblokkpapírok voltak egy kerek, ezüst levélnehezék alatt.- Keresed rá a megoldást? - nézett Andyre.- A kertel, meséire.Andy mosolyogva bólintott.- Egy vagy két hét múlva meg is lesz.- El ne merd árulni! - mondta Rosemary.- Magam is rá fogok jönni!Fia felnevetett.- Hát mégiscsak van hatalmam fölötted? Vigyázz, mert elárulom.Rosemary letette a kanalat, a bögrével a kezében felegyenesedett, kortyolt, maga elé nézett.Andy a szQnyegpadlóra helyezte kólásdobozát, távolabb mezítelen lábaitól.Közelebb hajoltanyjához.- Nem kéne, hogy gyötörjelek - mondta.- Tudom, hogy aggódsz.Fölösleges.Csak egykicsit hazudtam.Sajnálom.Attól féltem, hogy elriasztalak magamtól, ráadásul éppen ebben azidQszakban, amikor oly hosszú ideig voltunk távol egymástól.Anya, légy szíves.Nézz már rám,kérlek.Rosemary engedett kérésének.A mogyoróbarna szemek tiszták voltak és Qszinték.- Ami itt folyik, az nem sátánizmus.Nemimádkozom hozzá, ezt elhiheted.Pt ismerni annyi, mint Qt gyqlölni.A reputációját éli fel.Ezekafféle.szóvirágok, hogy is mondjam csak: mindaz, amin én felnQttem.Én csakis és kizárólag ilyenünnepeket meg összejöveteleket ismertem.Még csak boszorkányságnak sem nevezhetnénk, végtéreis mi nem mondunk varázsigéket, átkokat vagy ilyesmit.Ennek az egésznek már az égvilágonsemmi köze Minnie és Roman ósdi vallásához.Sokkal inkább van köze mondjuk.Rob Pattersonhivatalos szentesti fogadásához.Hallgasd csak - intett a fejével.A kántálás megkezdQdött.Hangfal közvetítette, amelyet az erdQzöld falikárpit mögé rejtettek a kétöltözQ ajtaja felett.A dallamtalan kántálás furcsa, sípoló felhangokkal keveredett.- Felismered? -kérdezte Andy.Rosemary a hangok felé hegyezte fülét.- Részt vettél te.valaha.egy ilyen.Anyja a fejét rázta.- Nem - felelte.- Hallani azonban hallottam eleget.A falon át, de a beépítettszekrénybQl is.Hiszen azt ismerted.Andy biccentett, elmosolyodott.- Ez azonban - folytatta Rosemary - más.- Ez voltaképpen a régi dicsQítQ énekek közül való - magyarázta Andy -, de Hank elektronikusanáthangszerelte; ez ugyanis a hobbija, az elektronikus zene.No, pont ide akartam kilyukadni.ElQrefelvett ének hallatszik, amelyet elektronikus úton erQsítenek fel.- Mosolygott.- Ha visszafeléjátssza le az ember, a miatyánkot hallja.Rosemary elmosolyodott egy kicsit, majd megkóstolta kávéját.Fiára pillantott, aki újra meghúzta akólát, ádámcsutkája fel-alá mozgott.Rosemary visszatette bögréjét az asztalra, majd hátradQlt,kezével a szék karfáján, maga elé nézett
[ Pobierz całość w formacie PDF ]