[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.De most végre fennvoltak, és megkönnyítették a feljutást a többieknek.Miután egy kicsit pihentek, Ravn így szólt: Gyertek velem!A fiúk belátták, hogy nagyon jó a rejtekhely, mert alig találták meg az utat.Ravn meggyúj-tott egy gyertyát, ami már igen régóta heverhetett ott, s így láthatóvá vált a szQk járat, bennetöbb helyen omlás, amit el kell majd lapátolniuk.Akkor elérhetik a pincejáratokat.Ravn elvezette 1ket a börtönökhöz.Ott 1rök szoktak lenni.Ravn odaadta a gyertyát Tomasznak, aki Majolika helyettese volt az erdei játékokban, ésráparancsolt: Itt várj! És te is, Mads.Azután eltQnt a sötétben.A tudat, hogy az ellenség várában vannak, majdnem pánikba ejtette a két fiatalt.De az, hogymár idáig eljutottak minden különösebb gond nélkül, meger1sítette lelküket, és úgy vélték, atöbbi is menni fog.Csak egy 1r volt a börtön melletti megvilágított teremben, az is horkolva aludt.Ravn, aki nem akart feleslegesen vért ontani, el1vett egy kis üveget s egy darab rongyot.Nem volt hiábavaló a kolostor vegykonyhájában eltöltött id1, jártas lett a kémiában.Gyorsannéhány cseppet öntött a rongyra az üvegcséb1l.A teremben átható szag érz1dött, Ravn bezártaa flaskát, és a rongyot az 1r arcára borította.Az 1r tett néhány mozdulatot, de pillanatok alattelernyedt.Ravn tudta, hogy órákig mozdulni sem fog, alszik.Ravn behívta a fiúkat, megkeresték a börtöncellák kulcsait, és egyenként kinyitották a zár-kákat.Semmi sem hallatszott a sötétben.Ravn pár lépést tett az els1 cellában.Leírhatatlan bQzt ér-zett.A bQz csak er1sebb lett minden lépéssel, pedig már eddig is fulladozott t1le.Az 1r asztaláról elhozott lámpás fényénél csak a csontsovány arcból világló rémült szemeketlátta.Szívszorító érzés kerítette hatalmába, rekeszizma összerándult. Nyugodjatok meg mondta. Én Vratiszláv herceg vagyok, és azért jöttem, hogy Odótelkergessem.Mindenekel1tt kiviszünk innen benneteket, hogy ne essen semmi bajotok, haharcra kerül a sor.Biztonságban lesztek, de legyetek teljesen csendben.Valaki elkezdett sírni.Száraz, er1tlenül ziháló sírás volt.Bár fel volt készülve rá, hogy a foglyok a falhoz lesznek bilincselve, Ravn mégis elször-nyedt a látványtól.A kovács, gondolva erre, szerszámokat is adott neki, hogy le tudják venni abilincseket.És az 1rök szobájában találtak kulcsot is a lábbilincsekhez.A fiúk nagy önuralommal tudták csak visszafojtani hányingerüket, így lassan kezdték el amunkát.Öt piszkos, bQzös fogoly volt a kicsi cellában összezsúfolva.Ravn nem is akart rágondolni,hogy nézhet ki a lábbelijük, biztos el kell dobni, ha végeztek.Neki is kényszeríteni kellettmagát, hogy dolgozzon, és ne gondolkozzon.Sietni kellett.A foglyok iránt érzett szánalma ésönuralma n1ttön-n1tt.Most már igyekezniük kellett, gyorsabban dolgoztak mind a hárman.A hatodik lábbilincs üresen, nyitva feküdt.A fogoly, úgy látszik, már feladta a harcot azéletben maradásért.Az egyik szerencsétlen megszólalt: Tomasz? Te vagy az, Tomasz?A fiú rámeredt a szakállas, torzonborz, hosszú hajú alakra, akinek arcára rá volt aszalódva ab1r. Apám?Ravnnak is és Madsnak is le kellett gyQrnie a feltör1 zokogást.Apa és fia nem ölelhettékmeg egymást, az egyik összeken1dött volna a piszoktól, a másik meg talán eltörte volna gyengekezét.De örömkönnyeik b1ven folytak.Rémültek voltak.Mindenki nehéz helyzetben volt, az örömmel várni kellett, míg biztonságba kerülnek.Ha minden sikerül!A fiúk ismerték mind a szerencsétleneket, és egészségük fel1l kérdezték 1ket.Hát ezzel nemvolt mit dicsekedni! Megkérdezték még, hogy van-e több rab is odalenn.Nem tudták biztosan, de mintha hallottak volna nyöszörgést valahonnét.A leggyengébb rab az volt, aki legrégebben ült.Ravn gondolkodott, hogy fogják levinni asziklákon.Még azon a pár lépcs1n is nehéz volt felvonszolni.A következ1 cella átvizsgálásakor a helyzet még rosszabb lett.Nem bizonyult igaznak, hogycsak tizennyolc fogoly van a börtönben, mert ebben a cellában magában tizenöten raboskodtak.Legtöbben bilincsek nélkül, mert olyan gyengék voltak, hogy a fejüket sem voltak képesekfelemelni.És ezek németül beszéltek!Mads jött rá a magyarázatra.Körülbelül egy éve egy rövid, heves küzdelem folyt a falu hatá-rában.Odo ágyasául akarta Stapfensteins herceg lányát (mert már volt neki egy felesége), de azapja nem adta a lányt.Nem akarta gyermekét lealázni, és Odo hírneve ezenkívül is nagyonrossz volt.Ebb1l csata lett.Odo gy1zött.Ezek tehát a német herceg emberei. És a herceg maga? Nem vett részt a csatában? kérdezte Ravn. De igen, ám valószínQleg meghalt felelt egy katona. Így beszélik. És Odo megkapta az ágyasát. Minden bizonnyal.A lány nem volt boldog.Hogy fogjuk ezeket mind levinni? gondolkozott Ravn és kezdte elveszteni bátorságát.Minden remény nélkül mentek be a harmadik cellába.Itt jobban álltak a dolgok! Itt csak tíz ember volt, mind a tíz Hródból való, és majdnem mindegészséges és er1s volt még.Megvan hát a szükséges segítség.Találtak borzalmas emberi maradványokat, itt pusztult régi foglyokat, de ezt tudatosan elkell felejteniük.Az ember agya és érzékszervei nem fogadhatnak be mindent anélkül, hogykárosodás ne érné.Ravn csendben megfogadta, hogy megfelel1 temetést fog rendezni ezekneka szerencsétleneknek, ha egyszer alkalma lesz rá.Tomasz megkezdte a kimenekítést Ravn rejtekhelye felé, apját és a másik négy rabot támo-gatott ki az els1 cellából.Nem haladtak gyorsan, a foglyok nagyon gyengék voltak, és termé-szetesen nagyon izgatottak, hogy kiszabadulhatnak.Állandóan nyugtatni kellett 1ket.Tomasznak volt mit csinálnia!Az utolsó cella er1sebb lakói a németeknek segítettek.A legtöbbjüket vinni kellett, és a járatnagyon szQk volt.Ideg1rl1en lassan ment a dolog.Ravnnak egy er1s férfi segített az emberek leengedésénél.A hajnali szürkületben a legtöbbhalálra rémült, mikor meglátta a meredek sziklákat, és olyan is volt, aki megpróbált visszamen-ni a cellájába.Ezt persze megakadályozták.Tomasznak és a kovácssegéd Madsnak nagy küz-delmeik voltak a járatokban.Ravn egy tartófélét hurkolt kötélb1l, hogy a leggyengébbekb1l néhányat egyedül is le lehes-sen engedni.Másokat muszáj volt együtt küldeni egy bátrabbal, vagy körbekötni a kötélen,hogy le ne essenek.Ez is lassította 1ket.Tomasz éppen egy rabot akart leküldeni, mikor megállt, és kétségbeesett tekintettel pillantottRavnra: Majolika mondta megrémülve.Ravn egy kötéllel birkózott. Mi van vele? Majolika és Fajanze apja nincs a rabok között. Nincs? Ez nem jó! Ez nagyon rossz jel! Van még több cella is? kérdezte Tomasz reménykedve. Nincs, a vár minden börtöncelláját kiürítettük.0rök is csak itt voltak.Nincs&Ravn hangja elhalt.Vodja.A kis amfíbia& Gyere velem, Tomasz mondta Ravn, és elosztotta a munkát a többiek közt.A járatok szQkek voltak, még mindig tartott a kijövetel, és volt olyan rab is, aki elájult, demost magukra kellett hagyniuk 1ket, vissza kellett mennie Ravnnak és Tomasznak.Olyan járatokon mentek most, melyet Tomasz még nem látott.Csak kísérte h1sét, és a h1sismét megdicsérte, hogy gondolt Majolika apjára és esetleg másokra, akik azon a másik helyenlehetnek
[ Pobierz całość w formacie PDF ]